12-16 fős csoportban, két vezetővel, biztonságos környezetben, a dráma eszközeivel jelenítjük meg a résztvevők életének múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli, valós vagy elképzelt, fontos vagy kevésbé fontos történéseit, emlékeket, álmokat, stb. Ezeket a történeteket, képeket drámajátékba, jelenetekbe, cselekvésekbe fordítjuk.
A játékok után feldolgozó körökben reflektálunk arra, amit ott és akkor megéltünk.
A pszichodráma tere egy olyan átmeneti tér, ahol minden résztvevő aktív cselekvő lehet, ahol együtt megtapasztalhatjuk, hogy életünk eseményei megérthetőek, hogy nem vagyunk egyedül azzal, ami velünk történt, amit átéltünk, amit tettünk, vagy amit szeretnénk, vagy nem szeretnénk, hogy megtörténjen.
A terápiára, önismeretre nem azért van szükség, mert te vagy én valamilyen vagyok, és ezen dolgozni kell, hanem azért, mert valamit teszünk egymással, ami miatt jól, vagy sokszor kevésbé jól érezzük magunkat. A dolgok közöttünk történnek. A pszichodráma erre a “közöttünk”-re fókuszál. Hogy mit teszünk egymással, hogy mit élünk át eközben, hogy miért úgy történt, ahogy, hogy lehetne-e máskor másképp. Együtt tapasztalhatjuk meg, hogy az élet kimeríthetetlenül komplex, és ugyanakkor az emberi problémák univerzálisak. Hogy mind egyek vagyunk.
Welcome to being human!